Az érdeklődésem a kézimunkák felé valamikor tizenévesen tört elő belőlem. Sosem tudtam honnan fakad, hiszen sosem tanultam ilyesmit, nem akartam sosem divattervező iskolába menni. Aztán egyszer csak jött a születésnapom, és kitaláltam, hogy egy varrógépet szeretnék a legjobban. Meg is kaptam, s jó pár hétig csak olvasgattam a leírását. Sosem használtam varrógépet azelőtt, a cérna befűzése is jó pár napba beletellett. Egyszer utamba akadt egy méteráru bolt, s mikor bementem döbbenten láttam, hogy mennyire olcsók az anyagaik. Hozzáteszem, nem vagyok egy modell alkat, s már régen is nagyon zavart, hogy sosem kapok magamra rendes ruhát. Noha a pénz sem vetett fel minket, így általában azt hordtam ami megfizethető volt, így a drága ruha szóba sem jöhetett. Így aztán egy napon gondoltam egyet, s miután hazaértem, lefektettem egy nadrágomat egy újságpapírra, s körberajzoltam a varrás mentén. Kiszámoltam, hogy körülbelül mennyi anyagra van szükségem, megvettem, s hazaérve neki is láttam a művemnek. Ez volt életem első nadrágja. El is készült, de egy varrónő biztos sírt volna szégyenében. :D
Ezzel kezdődött minden. A következőnek már okosabban álltam neki, elővettem egy régi nadrágot, szétbontottam, s megnéztem, hogy hogyan kell pontosan szabásmintát készíteni. Így aztán szépen lassacskán a nadrágoktól eljutottam a pólókig. S körülbelül egy évre rá azon kaptam magam, hogy a sógorom esküvőjére varrom az estélyi ruhámat... Azóta egyre ügyesebben és tapasztaltabban készítem a ruhákat, s mára addig jutottam el, hogy már csak olyan ruhák hordok, amit magam készítek el.
Nem tudom honnan jönnek az ötleteim a varráshoz, egyszer csak bevillannak ruhák, vagy fazonok, illetve színek. Néha hetekig nem jön az ihlet, máskor egy nap 4-5 ruhát is megálmodok saját magam és családom örömére.
Ugyanabból a vad rózsaszín anyagból készült kis nyári felső. Érdekessége a mellrész, ami egy kagylófazon, alatta derékvarrással. A felső pántja csak gyöngyből készült. Kényelmesnek nem igazán mondható, de hát a szépségért meg kell szenvedni. Az elkészítése igen bonyolult. A kagylós mellrészt duplán kell szabni, és a színét egymásra fordítva a fonákján kell varrni, de úgy, hogy a csúcsán helyet kell hagyni a később felhelyezett pántoknak. Amikor ezzel megvagyunk, erős damilra fűzzünk gyöngyöt. Én körülbelül 7-7 sort csináltam mindkét oldalra. Ennek végét erősen csomózzuk és a csomót hozzávarrjuk egy darab lapos cipőfűzőhöz, hogy ne tudjon szétesni. Mikor ez megvan, a kifordított mellrész csúcsába illesztjük és belevarrjuk, hogy kifordítva már csak a gyöngyök látszanak. Ezután hozzávarrjuk a derékrészt, és a mellrészt úgy igazítjuk, hogy középen találkozzanak és ne fedjék egymást. Következik a hasi rész, amit hozzávarrunk a derekához, majd a derékrész tetejénél hozzáillesztjük a hátát is. Hátul a gyöngy pántot ugyanazzal a módszerrel rögzítjük, a beszegett részhez.
